„Bár kevés időt töltöttem Magyarországon az utóbbi időben, azonban remek ötletekkel találkozokitthon, amelyek közül néhány már cash-flow pozitív is. A magyar startup ökoszisztéma egyik legnagyobb hibája az, amikor olyan befektetőt von be a vállalat, hogy az a captable, amit a VC rájuk terhel, gyakorlatilag megöli a startupokat.” – mondta Róbert. A captable egyrészt a tulajdonosi összetételt jelenti, de leginkább a hozzájuk kapcsolható jogokat. Gondolhatunk arra, hogy miben tudják támogatni, vagy rosszabb esetben gátolni a startupok fejlődését. A fejlődés megakadályozására sajnos hajlamosabbak a mi térségünkben lévő VC-k, mint a nálunk fejlettebb tőkepiaci régiókban.

Róbert ezt a megfogalmazást a saját munkásságából merített példával támasztotta alá, ami egy működő startup, akiknek jelenleg is segít, egy magyar VC befektetésével. A startup az ötlet tulajdonosa, amely már validálta a termékét a piacon, és megrendelései is érkeztek. Ezen felbuzdulva keresett fel egy VC-t támogatás és tőke igénnyel, annak reményében, hogy képzéseket és egyfajta mentorálást is kap. Segítségre volt szüksége abban, hogyan set-upolja a céget, milyen profilú vezetőkre van szüksége és milyen kihívásokkal fog találkozni, miközben épül a vállalat. A VC befektetett, Róbert pedig ekkor lépett be a cég működésébe és realizálta, hogy 49%-t adott a VC, tehát jelentős döntési jogot szerzett, viszont mentori segítséget, képzést és támogatást már nem. Ennek a kiküszöbölésére említette, hogy több esetben a VC bevonásánál a befektető egyik kötelezettsége biztosítani egy coachot, mentort a vállalatnak, aki majd segít és támogat tudásával, ezzel pedig garantálják, hogy felteszi azokat a kérdéseket a startupoknak, amelyek alapvetően nem merültek volna fel. Jó példaként hozta fel akár a Startup Hungary, akár az Ilab munkáját, akik már alkalmazzák a mentorálást is, és akár tárgyalási és tőkebevonási stratégiában is segítenek.

Róbert szerint az oka annak, hogy nincs gyorsan növekvő üzlet a régióban az, hogy lett néhány remek kivétel, de alapvetően a hazai VC-k jelentős része befektetési bankár. Ezzel a problémával legutóbb bulgáriai együttműködése során találkozott, ahol a VC szintén befektetési bankár volt, aki korábban egy banknál jól dolgozott és menedzselt egy jól működő portfóliót, de nem tud egy nehéz, mozgalmas időszakot irányítani. Felmerül a kérdés, hogy miként menedzseled és építed fel azt a céget, aminek 1 év elteltével tízszeresére kell növekednie, ha nincs hozzá megfelelő tapasztalatod, onboardingod. A vállalt egy nagy sikerű amerikai cégnek lehetne az európai versenytársa, de nem kivitelezhető hozzáértés nélkül. Iparágtól, területtől, földrajzi egységtől függetlenül ugyanazokat a problémákat kell megoldania egy startupnak vagy scale-upnak, amikor növekedni szeretne.

Nóra egy kisebb párhuzamot húzott itt a crowdfunding és a VC-k között. Ami elméletben egyszerűen működtethető, ebben a helyzetben példaként, hogy a befektetési bankár megtanulja a startup mindsetet, az gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Crowdfundingnál ugyanez a szituáció áll fenn, amikor valaki elsőre azt gondolja, hogy érti a közösségi finanszírozást, miközben soft és állandóan újra gondolandó szituációkkal találkozik. Egyrészt proaktív, másrészt reagáló attitűd szükséges hozzá, ami egy banki befektetési hátérrel rendelkező egyénnél nem feltétlenül adott, ugyanis más a munkakultúra és ez okozza az óriási akadályt.