Betekintés a New York-i milliárdosok világába Schmied Andival, akivel a Kanapén találkozhattok október 14-i adásunkban!
Schmied Andi magyar építész és képzőművész néhány évvel ezelőtt magát milliárdosnak álcázva járta és fényképezte be a New York-i felhőkarcolók luxuslakásait. A Private Views című projektről, amely 2020-ban elnyerte a Future Architecture Platform támogatását is, hamarosan könyv jelenik meg. Andit, aki jelenleg Prágában és Budapesten él, a könyvkiadójával közösen a cseh HITHIT -en indított közösségi finanszírozási kampányáról és a könyv születéséről kérdeztük.
#Schmied Andi:Private view - a könyv
Billionaire’s Row, azaz Milliárdossor. Gyűjtőnevén így hívják azt az épületsort, amely New York belvárosában, Manhattanben, a Central Park környékén helyezkedik el – köztük számos 300 méternél magasabb ház is van. Az itteni lakások többsége üresen áll, a közhiedelem szerint azért, mert tulajdonosaik jelentős része szürkezónás jövedelmeiket fektetik be a világ legdrágább ingatlanjaiba.
A körülbelül 200 oldalas, album formátumú könyv négy részből áll: a szerzővel és a fiktív milliárdossal készült két interjúra, az ingatlanok bemutatására a saját készítésű fotókon keresztül, a lezajlott beszélgetések átiratára, valamint az esszékre.
#Közösségi finanszírozás
A kiadóm, egy művészeti galéria, amelynek ez a második könyve amelyet így ad ki. Már az első könyvük kiadását is közösségi kampánnyal finanszírozták.
A kampány lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerje a nagyközönség a könyvet, még a nyomtatás és terjesztés előtt és gyakorlatilag a kampányban vásárlókat szerezhetünk akik előfinanszírozzák a könyv kiadását. Ugyanakkor lehetőségünk van árban is rugalmasabbak lenni, mivel a terjesztő árrése ilyenkor még nem épül be az árba. A kampányban extra “perk”-eket, csomagokat állítottunk össze, hozzá lehet járulni kis összeggel a megjelenéshez, egy vagy több könyvet extra kedvezményesen lehet megrendelni, de akár kiemelt támogatói megjelenésre is lehetőség van.
#Schmied Andi alias Gabriella Schmied
Alapvetően minden a legnagyobb közhellyel kezdődött. 2016 őszén egy New York-i művész ösztöndíj keretében töltöttem néhány hónapot a városban. A program keretében lehetőségünk nyílt felmászni az Empire State Building legtetejére, és mint mindenkit körülöttem, engem is lenyűgözött a látvány. Budapesti vagyok, itt aránylag alacsonyak az épületek, ezért is bűvölt el, hogy ilyen magasról figyelhettem a város mozgását. Miután a tekintetem/figyelmem a mélységben az apró autókról és az emberekről a szemszintre terelődött, észrevettem, hogy a környező épületek is hasonló magasságokban emelkednek. Elképzeltem, hogy valaki ott is lehet, és talán az a személy ott áll minden nap és bámulja mindazokat az olyan turistákat, mint én, akik ezt életük során legfeljebb néhányszor tapasztalják meg ezt az élményt. Miközben folyamatosan képeket készítettem a kilátásról, amelyet naponta ezrek látnak és fényképeznek, elkezdtem vágyakozni arra, hogy felülről, de további, különböző szempontok szerint láthassam a várost.
A manhattani látkép ikonikus jellege ellenére csak négy olyan hely van, ahonnan a közönség is láthatja; az Empire State Building, a Rockefeller Center, az One World Trade Center és a Hudson Yards Edge. Gyakorlatilag legtöbbünk, az átlagemberek számára nincs hozzáférhető, közvetlen kilátás a Central Parkra. Elkezdtem járni a környéket, kilométereket gyalogoltam miközben számba vettem az összes épületet, ahová fel akartam mászni, hogy képeket készítsek. Nagyon gyorsan rájöttem, hogy ezek a szuper magas, a városképet robusztusságukkal árnyaló, luxus lakó-felhőkarcolók egy eldugott és titokzatos univerzum, csak azok a kevesek férhetnek hozzá, akik oda tartoznak.
A listára végül 35 épület került fel, köztük a Trump Tower vagy a 432 Park Avenue, amely a világ legmagasabb lakóépülete, és ahol az északi félteke egyik leggyorsabb liftje üzemel, az egyedi Frank Gehry Tower vagy a 15 Central Park West, ahol egész Amerikában a legmagasabb a lakások négyzetméterára, valamint a Time Warner Center, amelynek az az érdekessége, hogy ők az egyetlenek, akiket nem érdekel, honnan származik a vásárlóik pénze.
A tér természeténél fogva politikus; nagyon sokatmondó, hogy ki férhet hozzá egy adott épülethez. Korlátozott ideig a városba látogató magyar művészként egyszerűen esélyem sem volt belépni ezekbe a tornyokba, nemhogy fényképezni.
Mivel azonban három hónapot töltöttem New Yorkban, volt időm elmerülni ebben a ötletben/rögeszmében. Végül két lehetőségem maradt: felejtsem el, hogy feljutok bármelyikbe vagy váljak egy olyan személlyé aki hozzáférhet ezekhez a helyekhez. A második opció mellett döntöttem.
Jobban belegondolva hamar rájöttem, hogy az egyetlen választásom az, ha úgy teszek, mintha magyar lakásvadász milliárdos lennék.
Ezzel a személyiséggel akár azt a konkrét lakást is kiválaszthattam, ahová be akartam lépni 一 legalábbis a piacon jelenleg eladó vagy kiadó lehetőségek közül. Instant hozzáférést kaptam egy másik világba.
Schmied Andi alias Gabriella Schmied magyar milliárdos feleségként Time Warner Centerben, akiről az interneten nem található semmilyen információ, viszont Andi útlevelében szerepel, hiszen a Gabriella a második neve.
