Tőkeportál saját tartalom, 2023.08.28.

Szerző:Temesvári Bálint Márton

Az újonnan létrejött fintech alapról

Az állami kezdeményezéssel frissen megalakult UK FinTech Growth Fund a növekedési szakaszban (Series B, C, D vagy pre-IPO) lévő brit fintech cégeket fogja finanszírozni annak érdekében, hogy világszínvonalú globális szervezetekké válhassanak. Ez olyan startupok támogatását jelenti, akik már legalább jól működő üzleti modellel, kidolgozott és a piacon tesztelt termékkel és stabil ügyfélkörrel rendelkeznek.

Az alap 1 milliárd fontos tőkéjét olyan nagy intézményi befektetők biztosítják, mint a Barclays, a NatWest, a Mastercard, a London Stock Exchange és a Peel Hunt befektetési bank. Az alap előreláthatólag évente 4 és 8 közötti befektetést fog eszközölni 10 és 100 millió font közötti értékben. A befektetések a finanszírozott cégekben kizárólag kisebbségi tulajdon megszerzésére irányulnak és a finanszírozásért cserébe kapott pénzügyi instrumentumok minden esetben részvények vagy saját tőkéhez kötött eszközök lesznek. A tervek szerint az első befektetés már 2023 utolsó negyedévében megvalósul.

A UK FinTech Growth Fund létrehozásának háttere

Az alap létrehozása a Worldpay Csoport volt CEO-járól, Ron Kalifa-ról elnevezett, a brit fintech szektor helyzetéről és fejlesztési lehetőségeiről 2021-ben kiadott Kalifa Review egyik ajánlása volt.

A tanulmány leírja, hogy a fintech cégeknek nagyon nehéz a startup fázisból a scaleup, vagyis a növekedési fázisba jutniuk, mert azonnal képesnek kell lenniük felvenni a versenyt a már globálisan működő nagyobb cégekkel és más országok fintech-jeivel is. Egy ilyen versenyben való helytálláshoz a fintech cégek termékeit gyorsan kell több piacra alkalmasan exportképesre fejleszteni, amihez gyorsan és nagy mennyiségű forrás szükséges. Annak ellenére, hogy a szükséges tőke nemzetgazdasági szinten rendelkezésre állt Nagy-Britanniában, a pénz főleg külföldi, már érett tech-cégekbe áramlott, annak ellenére, hogy ezekbe a fintech-ekbe történő befektetés a 2020-as Growth Capital Report alapján egy évente 2 milliárd fonttal növekvő befektetés lett volna. Ennek következményeképpen azok a brit fintech-ek akiknek sikerült finanszírozáshoz jutniuk nagyrészt külföldi befektetőktől szereztek finanszírozást, ezáltal a 2010 és 2019 közötti 2,7-szeres átlagos hozamokat főleg a külföldi befektetők realizálták. A fintech cégek többsége viszont vagy nagyobb külföldi cégek felvásárlásának esett áldozatául, vagy külföldi tulajdonosok szereztek bennük többségi befolyást mielőtt az eredeti tulajdonosok megvalósíthatták volna növekedési terveiket.

A belföldi forrásból történő finanszírozás érdekében hozták létre az eddig tárgyalt FinTech Growth Fund-ot, aminek alapelveként lefektették, hogy központi szereplői és a tőke birtokosai nagy intézményi befektetők legyenek, és a köztük lévő koordinációt szakmai szervezetek valósítsák meg.

A gépezet többi fogaskereke

A tanulmány leszögezi, hogy az 1 milliárd fontos alap a brit scaleup fintech-eknél fennálló finanszírozási rés 10%-át képes betölteni. A maradék 90% betöltéséhez jóval több magántőke befektetést kell becsatornázi, amihez szükséges minél érdekeltebbé tenni az intézményi befektetőket és a kisbefektetőket is a növekedési szakaszban lévő fintech-ekbe történő befektetésre.

Ennek egyik módja adókedvezmények nyújtása a befektetőknek. Nézzük először az intézményi befektetőket. A brit KKV-knak és nagyobb cégeknek egyaránt lehetőségük volt a kutatás-fejlesztési kiadásaik egy része után társasági adókedvezményt kapni. A probléma az volt, hogy a nagy intézményi befektetők nem számíttathatták be az R&D költségeket, ha a kutatás fejlesztési tevékenységet profitorientált alvállalkozóknak szervezték ki. Ezáltal az adókedvezmény nem ösztönözte a pénzügyi szektor nagy intézményi szereplői és a fintech cégek közötti közös partnerségben megvalósuló R&D projektek létrejöttét. Részben a Khalifa Review ajánlásai alapján a jogalkotó 2023 áprilisától kiterjesztette a bevonható költségek körét az alvállalkozói R&D kiadásokra is, és megnövelte az adókedvezmény nagyságát is.

Egy korábbi cikkünkben már írtunk róla, hogy a brit kormányzat hogyan képes a SEIS és EIS jövedelemadó kedvezményeken keresztül a befektetési kockázat jelentős részének átvállalásával ösztönözni a kisbefektetőket a korai fázisú startupokba történő befektetésre. A fintech-ek szempontjából is eredményesek voltak ezek a programok, a cégek növekedési szakaszig történő eljuttatásában. Csak 2018-ban 150 millió fontot kaptak a brit fintech startupok az EIS-en keresztül. A SEIS és EIS felhasználási körének kiterjesztése a szerzők szerint tovább növelhetné a növekedési szakaszig eljutó fintech-ek számát. Erre az ajánlásra válaszul a brit kormányzat egyrészt meghosszabbította a 2025-ben lejáró EIS programot, a SEIS programban pedig megnövelte a program keretein belül startuponként bevonható finanszírozást 150-ről 250 ezer fontra, felemelte a maximális bruttó eszközérték limitet 200-ról 350 ezer fontra, amivel több startupot vont be a finanszírozhatók körébe, továbbá az angyalbefektetők által évente SEIS-ben részt vevő startupokba történő befektetések maximális összegét 100-ról 200 ezer fontra növelte.

Az adókedvezményeken túl az intézményi befektetők közül a meghatározott hozzájárulási programokban résztvevő nyugdíjalapokat (defined contribution pension plans), mint addig kiaknázatlan finanszírozási forrást emelik ki a Khalifa Review szerzői. A tanulmány készítésekor a nyugdíjalapokban lévő befektetésekre vonatkozó piaci likviditási kritérium és az úgynevezett Charge Cap, azaz az alapokba befektetőknél jelentkező alacsony szinten maximalizált alapkezelői költségek korlátozták a növekedési szakaszban lévő fintech-ekbe, és más startupokba történő illikvid befektetést. A Charge Cap-pel az volt a baj, hogy a névérték 0,75%-ában maximált alapkezelői költségek az alapkezelők teljesítménydíját is tartalmazták, ami az alapból jelentősebb induló költségekkel rendelkező és aktív alapkezelést igénylő illikvid portfóliók esetében nem tette lehetővé az alapkezelők megfelelő teljesítményösztönzését. A szerzők szerint az illikvid befektetések engedélyezése a startupok támogatásán túl képes lenne a magasabb hozamok által biztosítani a nyugdíjcélra megtakarítók tömegeinek, hogy idős korukra elegendő pénzzel rendelkezzenek, mivel a jelenlegi hozamokkal és megtakarítási rátával sokaknak előreláthatólag nem lenne elegendő a tartaléka a nyugdíjas éveire. 2022 második felében egy konzultációsorozat után a brit kormányzat elfogadta azt az érvelést, hogy a nyugdíjcélú befektetések hosszú befektetési horizontjából adódóan nem számottevő probléma, hogy akár 5-10 évet kell várni az egyes eszközökből való kilépéshez, és a napi befektetések piaci értékének meghatározása is kivitelezhető. Ennek eredményeképpen a kormány elhatározta magát az illlikvid befektetések támogatása mellett, aminek első lépéseként 2023-ban a Price Cap-ből kiemelte az alapkezelők teljesítménydíját.

A fentiekből látható, hogy az UK FinTech Growth Fund létrehozásának eredményét érdemesebb az összes egymást támogató ösztönző intézkedés hatásának részeként kezelni.

Mit tanulhatunk ebből mi magyarok?

A brit fintech szektorra fókuszáló alap és az azt körülvevő további befektetésösztönző intézkedések iránymutatást adhatnak, hogy Magyarországon az állam hogyan segítheti finanszírozási oldalról a startupok létrejöttét és azok globális méretűvé válását. A cél, hogy jelenleginél több startup induljon el az országban, és ezek később a jelenleginél nagyobb arányban jussanak az egyes finanszírozási ciklusokban a szükséges forrásokhoz. A fentebb leírtak alátámasztják a 2023 januárjában a McKinsey által a magyar startup ökoszisztéma fejlesztésére tett ajánlásokat.:

Ösztönözni kellene a FinTech Growth Fund -hoz hasonló startupokat finanszírozó magántőke alapok létrehozását állami közreműködéssel, és független szakmai szervezet vezetésével. A Mckinsey ajánlása alapján az állam egy alapok alapja struktúrán keresztül finanszírozást is biztosíthatna a befektetésekhez, vagyis egy olyan alapba fektetne be a költségvetésből, más magántőkebefektetőkkel együtt, amely alap már bizonyítottan eredményes kockázatitőke alapokba fektetne be. A magántőkealapokon keresztül történő finanszírozást az állam kiegészítheti a stratégiailag fontos szektorokban kutatást támogató állami támogatásokkal.

A kormányzatnak érdekében állna adókedvezmények révén motiválnia befektetőket a startupokba történő befektetésre. A kisbefektetőket személyi jövedelemadó-, az intézményi befektetőket társasági adó kedvezményekkel lehetne hatékonyan ösztökélni, hogy legyenek a startupok finanszírozói. Az adózás terén a startupokat közvetlenül is lehetne támogatni a munkavállalói bérekre vonatkozó járulékfizetés csökkentésével, ezzel csökkentve a külső finanszírozási igényüket.

Érdemes lehet továbbá ösztönözni és megteremteni a kereteket ahhoz, hogy a nyugdíjmegtakarítások egy kisebb hányada innovatív startupok finanszírozásában kaphasson szerepet.

A legfontosabb tanulság a brit példából viszont az, hogy az államnak fel kell ismernie, hogy a startup ökoszisztéma támogatása a nemzetgazdaság érdekében áll, és az állam befektetése a jövőben megtérül. Különben miért csinálnák a britek?