Mi késztetett a Tozsdemuzeum.hu-n bemutatott kutatás elindítására?

A hosszú távú, azaz évtizedeken túlmutató hozamok iránti érdeklődésem. Ezek azért érdekesek, mert van a pénzügytannak egy ismert kérdése: az úgynevezett kockázati prémium rejtélye, tehát hogy úgy tűnik, hogy a részvények hosszú távon sokkal több hozamot hoznak, mint a többi eszköz, a kötvények, betétek. Az izgatott, hogy ez miért van így. Legtöbbször amerikai adatokból szokták ezeket a hosszú távú (30-40 éves) hozamokat kiszámolni, ami nem Európa, és legkevésbé Magyarország. A rendszerváltás után alapított magyar tőzsde idősora pedig rövid, a kutatás kezdetekor mindössze 26 év volt. Az pedig ismert tény, hogy az egykori Budapesti Áru-és Értéktőzsde, a BÁÉT 85 éven át működött, azaz vannak hosszútávú hozamok.

2016-ban kezdtem utánajárni a rejtély feltárásának, az idősor összeállításának a régi magyar tőzsdére, és ebből a hozamának a megállapításának. Az elég gyorsan kiderült, hogy ilyen vizsgálat még nem készült. A Kochmeister Frigyes alapította intézmény 13 részvénnyel indult el 1864. január 18-án és rögtön rendesen szervezett tőzsdeként működött. A kezdetektől fogva kiadták az Árjegyző lapokat is, ahol az árfolyamokat publikálták az első naptól kezdve. Emellett 2016-ra pedig a nyomtatott újságok digitalizációja is igen előrehaladottá vált, így belevágtunk az újságok begyűjtésébe és digitalizálásába, az árfolyamok adatbázisba rendezésébe.

Hogy kezdted el? Hogyan állt össze a kutatási anyag?

Először felkutattuk, hogy hol publikálták az árfolyamokat. 3 forrást találtunk: a Budapesti Közlönyt, ami a Magyar Közlöny elődje, a tőzsdének az Árjegyző lapját, ami a hivatalos kiadvány volt, és a Pester Lloydot, amely egy német nyelvű üzleti újság volt. A projekt egyik első feladata az volt, hogy az Árjegyző lapból húsz évfolyamot digitalizáltuk, amely így elérhetővé vált a Hungaricana közgyűjteményi portálon. 1894-ig kézzel rögzítettük az árfolyamokat a Budapesti Közlöny alapján, utána pedig OCR (optikai karakterfelismerési) technológiával dolgoztuk fel az Árjegyző lapokat.

Majd ezekből a forrásokból egy adatbázist kellett építeni. Egyrészt akkor föl kellett mérni, hogy mik voltak a tőzsdei cégek, egyáltalán hány cég volt, hány részvény volt, és ki kellett gyűjteni az osztalékokat, valamint a különböző társasági eseményeket, a részvény összevonásokat, felosztásokat.

Eddig az első világháborút megelőző, 1864-től 1913-ig tartó időszakot elemeztük. Visszamenőleg felállítottuk az indexet, és többfajta hozamot is számoltunk, mint az ársúlyozású hozamot, egyenlő súlyozásút, 1871-től kapitalizációs súlyozásút (ekkortól vannak ugyanis bevezetett mennyiség adatok), valamint szórást is.

Érdekes eredményt kaptunk, miszerint ez alatt az ötven év alatt nagyobb volt a hozam itthon, mint más piacokon: 8,41%/év volt az átlagos növekedés! Ami nagyobb volt, mint Londonban vagy New Yorkban. A New Yorkinak ráadásul még a szórása is nagyobb volt. Ilyen eredményes volt ez a gazdasági struktúra ebben az időben.

Ebben az időszakban még nem volt jelentős az infláció, minimális, 0,33%-os volt, mert nemesfémhez voltak kötve a devizák, a nemesfémállomány pedig kifejezetten stabil volt. Kétfajta deviza volt ekkor, 1890-ig az osztrák értékű forint, ami ezüsthöz volt kötve, illetve 1890-ben vezették be az aranykoronát, ami aranyhoz volt kötve.

A tőzsde 1864-es nyitásának évének végén mindössze 13 részvényben folyt kereskedés. Ez a szám innentől kezdve többé-kevésbé folyamatosan növekedett 1911-ig, amikor már 178 részvény cserélt gazdát. Ezt követően némi visszaesés történt, 1914-re a szám 175-re csökkent. Az első világháború során a tőzsde zárva volt, azonban az 1919-es újranyitás után átmenetileg újra fellendült a kereskedés: a legtöbb jegyzett részvény 1923-ban 307 darab volt. Az ezt követő infláció, illetve a területek elcsatolása következtében a részvények száma csökkenésnek indult, 1932-ben már csak 161 részvény forgott. A gazdasági világválság miatt 1932 és 1933 között a tőzsdét újra bezárták, és az újranyitást követően már nem engedélyezték a banki papírok kereskedését. 1944-ben a második világháború miatt a tőzsdét ismét bezárták, ekkor 104 papírral lehetett kereskedni. Az 1946-as újranyitáskor ezek zömével még lehetett üzletelni, de innen kezdve mind az árfolyamok, mind pedig a jegyzett papírok száma csökkenésnek indult.

Majd ezek után hogyan haladtál tovább? Megvizsgáltad, hogy az érintett vállalatoknak mi a története, hogy kerültek be a tőzsdére?

Azzal szembesültem, hogy a vállalatok jelentős részének a nevét se hallottam sosem, de az alapítóiknak sem, pedig ők akkor nagyon jelentős emberek voltak. Ezek egy jó része a tudatos feledésbe merült, hiszen a holokausztban sok tőzsdei vezető és alapító érintett volt, ami az egész tőzsdének tizedelte a tagságát, így a tragédia miatt igyekeztek elfelejteni és elfedni a történéseket. Majd az utána következő kommunista hatalomátvétel miatt a tőzsdéről (ami egy kapitalista intézmény) szintén nem volt szabad beszélni, így ez a két esemény gyakorlatilag azt eredményezte, hogy több információ tudatosan el lett felejtve.

Ekkor átalakult az egész árfolyamkutató projekt egy komplett gazdaságtörténeti projektté. A múlt helyreállítása egy összetett misszió. 85 év alatt nagyságrendileg 600 vállalat és 750 részvény volt bevezetve a tőzsdére. Ez sokezer történetet rejt.

Most azt a célt tűztük ki, hogy a 100 legjelentősebb vállalatnak a történetét, illetve a hozzá kapcsolódó személyiségeknek a történetét felkutatjuk. Ezért is lett a portál létrehozva, hogy ezt utána publikáljuk. Elképzelhető, hogy lesz könyv formátumú publikáció is.

Korányi G. Tamás történelmi szempontból is feldolgozta a tőzsdetörténetet és két könyvet is megjelentetett, Ti viszont egy teljesen új aspektust adtatok hozzá ehhez a történethez.

Nekünk nem az volt a célunk, hogy a Tamással konkuráljunk, akinek nagyra értékelem a munkáját, meg olvastam is, inkább az, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amik eddig kevesebb hangsúlyt kaptak, az árfolyamok, vállalatok, emberek.

Szerinted a tőzsde virágkorában mi volt az, ami esetleg már egy családi vállalkozást is arra motivált, hogy a tőzsde legyen a céljuk?

Nagyon érdekes például, hogy az volt a gyakorlat, hogy ha valaki egy komolyabb bankhitelt kapott, akkor a bank tulajdonos lett a cégben. Be is ültek az igazgatóságba, és azért, hogy utána később ők ezt a tulajdonrészüket tudják értékelni és értékesíteni, tőzsdére vitték a cégeket. Most már tiltja a hitelintézeti törvény a bankok tulajdonszerzését, de akkoriban ez nagyon jellemző volt, sőt jellemzően a legnagyobb bankoknak ilyen portfólióik voltak, úgy is mondhatnánk, hogy olyanok voltak, mint a befektetési alapok, mert nagyon sok cégben voltak tulajdonosok. A kutatásnak egy hátralévő része, hogy fölkutassuk, hogy ezek a hálózatok hogyan alakultak. Az embereken keresztül egyébként már látható, hiszen jellemzően az akkori bankvezetők álláshalmozóak voltak, 10-12 cégnek voltak az igazgatóságában emiatt, hogy a banki részesedésre és a hitelre figyeljenek.

Kezdetben nagyon sok bank volt jelen a tőzsdén, viszont 1873-ban a nagy tőzsde krach után a bankok megtizedelődtek, gyakorlatilag a jelentős részük csődbe ment. Onnantól kezdve jóval kevesebben voltak, de aki ott maradt a tőzsdén, az jellemzően elég sokáig tovább élt. Szinte az egész történetet áthatja, hogy három meghatározó bank is volt a tőzsdén, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank, valamint a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, amit még Fáy András alapított.

Milyen más szegmensek, szektorok voltak jellemzőek a régi tőzsdére?

A bankokat követően a gőzmalmok alkották a meghatározó szegmenst, amelyek pedig behúzták a gépipart. A vasúti cégek is tőzsdén voltak, magáncégként alakult meg nagyon sok vasút, amíg csődbe nem mentek, és akkor államosították őket. Így keletkezett az első komolyabb államadósság is, hogy államosítani kellett a vasutat, és ezt államkötvény-kibocsátással finanszírozták, akkor lett egy komolyabb likvid piaca az állampapíroknak, szintén a tőzsdén. Az 1880-as évek utána már különböző ágazatok is elindultak a tőzsdén. A közlekedésen belül a villamost és a metrót érdemes említeni. A villamosítással kapcsolatosan az első budapesti áramszolgáltató cégek is megjelentek, míg a technológia fejlődésével már a gyógyszergyárak is feltűntek.

Emellett az árutőzsde is hihetetlenül erős volt. Kezdetben külön volt a Gabonacsarnok, aztán egyesült a két intézmény. A kontinens legnagyobb forgalmú árutőzsdéjét tudhattuk magunkénak. Voltak olyan időszakok, amikor a részvénypiac be volt zárva az aktuális történelmi események miatt, de az árutőzsde szabadon működhetett (például a nagy gazdasági válság idején).

És most térjünk át a Te történetedre.

1997-ben – miután hazatértem Londonból (ahol a London Business School-on tanultam) – egy kis tanácsadó céget hoztam létre két másik barátommal, és elkezdtünk tanácsot adni a tőzsde üzletfejlesztési főosztályának. Te (Nóra), miután sikeresen létrehoztad a határidős kereskedést, éppen akkor mentél át a Piacfejlesztési főosztályról brókernek a Concorde-ba. Mi pedig létrehoztuk határidős részvények piacát és az elszámolóár-kézikönyvvel foglalkoztunk (mivel volt egy elszámolóár manipulációs botrány), valamint a társasági eseményeket kezeltük. Emellett egy szoftveren dolgoztunk, amelynek az volt a célja, hogy a határidős kereskedés is átkerüljön az elektronikus platformra.

Ezzel párhuzamosan próbálkoztunk az opciós piac elindításával is, aminek keretében egy tőzsdejátékot szerveztünk, aminek a fejlesztője egy egyetemista fiú volt, akivel végül jó barátságot sikerült kialakítanunk, így a megbízatásnak a végén tovább folytattuk a közös munkát és mind a mai napig együtt dolgozunk. Teljesen saját finanszírozásból indítottam el a Ramasoftot, a tanácsadó cégben keresett pénzből, ami a 90-es évek végén kezdett el felfutni.

A Ramasoft manapság kockázatkezeléssel és felügyeleti jelentéskészítő szoftverekkel foglalkozik. Ezen belül Magyarország jelentős piaci szereplője, most próbálkozunk az országhatárokon kívülre is eljutni. Már szereztünk néhány külföldi ügyfelet, illetve partnert, így nem csak saját szoftvereket értékesítünk, hanem hozunk be nemzetközieket is. Ezek révén is kapcsolódunk a tőzsdéhez, ami nekem mindig szívügyem volt.

A Te életedben mi eredményezte, hogy a tanácsadóból vállalkozóvá válj?

A Közgázon tanultam, majd Phd-t szereztem, így sokáig a tudományos, egyetemi kutató karrieren is gondolkoztam. Hamar kiderült azonban számomra, hogy ebben nem találom meg önmagamat, mert ennél kompetitívebb, földhözragadtabb vagyok. Azt sem terveztem, hogy vállalkozó leszek, szervezetben képzeltem el az életemet, de az első munkahelyemen rájöttem, hogy azt sem nekem találták ki. Így indítottam el a Ramasoftot, ami kellően sikeressé vált.

Még mi látható a Tőzsdemúzeum oldalon, mik a jövőbeli tervek?

Terveink szerint egyrészt készül az angol verzió, másrészt tovább haladunk a jelentős cégek, jelentős emberek történeteinek a kidolgozásában. Az eredmények iránt érdeklődőket hírlevelek formájában tájékoztatjuk, amire örömmel várjuk a feliratkozókat.