Az OUVC Imre szerint maga is egy startup, amely kevert funkcionalitása révén, azzal, hogy egyetemi hátterű VC, és Venture Studio is egyben, egy újfajta látásmódot alakít ki. Mint minden startup, keresi az útját, azt a legjobb, legoptimálisabb működési módot, amivel el tudja érni a tervezett eredményeit. A várakozás, ami szeptemberben kialakult az alapítókban, és a piacon, annyiban már be is váltotta a reményeket, hogy mostanra 162 pályázót jegyeznek. Azonban a tömeges jelentkezések feldolgozása tovább tartott, mint gondolták először. Cél volt, hogy mindenkivel beszéljenek a 160 főből, és akiket végül elutasítottak, azokat is igyekeznek továbbra is segíteni. Őket is várja a Tőkeportál! 🙂

A startupoknak rendszerint felajánlanak virtuális szoftvercsomagokra vonatkozó kedvezményeket, továbbá, a helyszíni szolgáltatásokat: venture studioként, építik a coworking teret, ami cégek, egyéni vállalkozók, egyszemélyes kft-k odaköltözésére szolgál majd. A tér létrehozásával a cél egy mini ökoszisztéma vérkeringésének a felpezsdítése, hiszen több nívós eseményt is terveznek ott megtartani.

Az egyik, a nemsokára szervezendő visegrádi V4-es pályázat fő eseménye, amelyet sikeresen megnyertek, Budapesten, illetve lesz egy Pozsonyban, valamint egy Prágában is, ami kifejezetten a vállalkozásfejlesztésről, kisebbségek, illetve nők vállalkozásba való beintegrálásáról fog szólni.

Az OUVC kommunikációjában a kezdetektől fogva fókuszban van az AI, a deep tech, robotika és a med-tech, de piacterek is helyt kaphatnak. A jelentkezők között sok az AI, illetve a med-tech irányzat, de általánosságban minden területről érkeznek vállalkozások.

„Jelenleg valószínűleg a tőke szűkössége miatt is mindenki bejelentkezik és megnézi, milyen lehetőségei vannak nálunk. Van néhány jelentkező az egyetemi körből is, de külső bejelentkező startupoknak is nyitott az egyetemi kollaboráció is. Amikor meghallják, hogy hogyan lehet együttműködni az egyetemmel, vagy fejlesztői kapacitás bérlése vagy vételén keresztül, vagy azzal, hogy labort bérel vagy validációt kér az egyetemi kompetens emberektől, az majdnem mindenkinek tetszik. Ez egy igenis élő és rentábilis megoldás arra, hogy valahogyan behúzzuk az egyetemre is a vállalkozási szellemet meg a startup kultúrát.”

Hogyan alakulnak a befektetések?

Az első befektetési döntés januárban született, aminek a zárása februárban esedékes, ezt követően három hetente három-négy cég kerül terítékre. Azután, hogy bekerülnek az előzetes kiválasztásba, már gyorsan haladnak a folyamatok, mert sokkal felkészültebb cégek jelentkeztek, mint amikre eredetileg számítottak.

Az átlagos tőke, amiért pályáznak a startupok, messze 100-200 millió Ft fölött van. Mindenféleképpen szemmel látható összeggel kell támogatni a cégeket. A nagyon üdvözítő vonzata a befektetéseknek, hogy elindult a befektetők felől is egy pozitív kapcsolódási igény, az egyetem is ki szeretné használni az így beérkező know howt, szolgáltatásokat. Imre abszolút nyitott ennek a katalizálására, hiszen az együttműködés az egyik lételeme az ökoszisztémának, és csak előnye származhat belőle.

Amiben hisz, az a Venture Studio koncepció, aminek következtében aktívan belefolynak egy-egy cégnek a támogatásába, majd aztán összekapcsolják valakivel, aki kifejezetten az adott területükön tudja segíteni a vállalatot. Ez több, mint inkubáció, sőt, akár több, mint a befektetés is.

Mit gondolsz az ökoszisztéma aktuális állapotáról?

„Ahogy a startupok kommunikálnak a befektetőkkel, az mindenféleképpen fejlődött. Ahogy a világot látják, az nem igazán éri el még a nemzetközi mércét. Az nem jelenti azt, hogy nem fejlődött, de azért ezek az ötletek, amelyeket látunk, ez a 162, nem összekeverhető egy londoni 162-vel.”

Mi a különbség egy londoni startup és egy magyar startup között, mi az, amiben ez tetten érhető?

Egy londoni startupnak a világnézete és az informáltsági szintje az jóval erősebb, mint a hazainak. Egy londoni startup jobban értékeli a világot, a nemzetközi trendeket jobban látja és mer róla kommunikálni, mert látja, hogy a befektetőnek is elvárása, hogy ténylegesen nemzetközi trendekhez kapcsolódjon. A magyar startupok nem ismerik a legújabb, főbb trendeket az AI-ban, a zöld-kék technológiákat és megmaradnak azoknál az ötleteknél, amik olyan provinciálisak, hogy lehet érteni, értegetni őket. Magyarországról hiányoznak a nagyobb lélegzetvételű koncepciók, ötletek, amelyek rácsatlakozhatnának egy világméretű platformra. De nem csak a startupperek esetében figyelhető meg markáns különbség a hazai és nemzetközi viszonylatban, hanem a VC-k gondolkodásmódjában, hozzáállásában is.

„Ha a VC-k nem 20-30 milliós alapokban ülnek, hanem 2 milliárdos alapokban, akkor nagyobb ticketeket akarnak befektetni. Ha nagyobb ticketet fektet be, akkor nagyobb ötlet kell hozzá. Ha nagyobb ötlet kell, akkor a világ a piac. Ha egy terméket egy új piacra szeretne bevezetni, akkor most hova fogja bevinni? Szlovákiába, vagy Amerikába. Kis piacra, vagy egy hatalmas egynemű és meglehetősen jó GDP-vel rendelkező piacra. Mert minden kultúraváltás egy új kezdete az adott terméknek. Egyből külföldnek miért vesztegessem az időt? Ehhez szükséges, hogy elvárás legyen vele szemben, és ez a kontextusból jön. És abból a kontextusból következik, hogy türelmetlenek vagyunk, hogy csináljuk, hogy az alapnak a tulajdonosai is abból a szempontból türelmetlenek legyenek, hogy mikor lesz a befektetett pénzből valamilyen pozitív hozadék, akár piacszerzés, akár bevétel.”

Volt-e esetleg meghatározó kulturális sokk, amikor átléptél ebbe a szegmensbe, annak ellenére, hogy számodra nagyon ismert volt ez a terület, hiszen minden elemével találkoztál korábban minden szerepkörben. Tanácsadóként, mentorként, akár startupperként, befektetőként, angyalbefektetőként. Mit tanácsolsz a következő feltörekvő VC-nek, mivel szembesül majd?

„Meglepő, hogy mennyire nincs nemzetközi pénz, és egyértelmű, hogy miért nincs. Azért, mert maguk az ötletek nem olyanok, ami a nemzetközi piacnak tetszene. Nem elég nagy ötletek. Nem elég perspektivikusak, nincs bennük az a mindset. Szinte mindig, amikor nemzetközi tőkét látunk valamilyen tőkeszerkezetben, ott mindig az alapítónak van nemzetközi tapasztalata, ami validálja magát az ötletet. Náluk nincs merev ragaszkodás az ötlethez, hiszen úgyis meg fog változni holnapra az ötleted, úgyhogy akár el is lophatja valaki, és ha jobban tudja, mint te egy három-négy mondatos elmondás alapján, akkor lehet, hogy hagyhatod is, hogy elvigye. Ez a fajta adaptálódás, ahogy tud együtt gördülni az élettel a vállalkozó, és tudja kezelni az ötletének a kibontását. Ez egy nagyon fontos tényező, és ezt látni azokban, akik külföldről jönnek vissza.”