Ádám feladata a klasszikus menedzsment-tevékenységeken túlmenően a tagjaikkal és a stakeholderekkel való rendszeres kapcsolattartás, a jó együttműködés kialakítása. Folyamatosan egyeztetnek a tagokkal a szabályozási problémákról és prioritásokról, majd ezt követően policy pozíciókat alakítanak ki az adott szakterületeken, amit a lobbista csapat visz tovább a döntéshozók felé. Nagyon fontos, hogy az érdekképviseleti tevékenységet minden esetben megpróbálják alátámasztani piaci adatokkal, saját elemzéssel, vagy komolyabb, tanácsadók bevonásával készített nagyobb jelentésekkel. Rendkívül magasan kvalifikált, dedikált nemzetközi csapatuk teszi ezt lehetővé, akik közül legtöbben saját maguk is több éves vagy akár évtizedes iparági tapasztalattal rendelkeznek.

Az AFME 15 különböző fő szabályozási területtel foglalkozik, amelyeken meghatározó szakmai pozíciót kíván elfoglalni, ennek megfelelően iparági véleményt kialakítani, és azt közvetíteni a szabályozók, a döntéshozók és a publikum felé.

Rendszeres riportjaik között zászlóshajó az Európai Tőkepiaci Unió fejlődését mérő CMU KPI riport, amelynek célja, hogy az AFME által kialakított mutatószámok, KPI-ok alapján összefoglalják és kiértékeljék az európai tőkepiacok fejlődését az Unió egészére, de egyes tagországokra lebontva is. A 7 átfogó mutatóban mért fejlődés tükröt tart a tagállamoknak a sokat hangoztatott, víziójában teljesen elfogadott, mégis nagyon nehezen lebontható belső piaci korlátokkal kapcsolatban, amelyek elsősorban a szabályozási különbségek illetve a tranzakciós költségek tekintetében állnak fenn. (Magyarország jelenleg a 7 tőkepiaci indikátorból 6-ban a 18. és a 28. hely között teljesít. Erről bővebben cikkünkben olvashatsz, amelyben a riportok tartamát foglaljuk össze.) Az Európai Bizottság is dolgozik most egy hasonló értékelési módszertanon, hogy mérje valahogyan az egész Unió, illetve az egyes tagországok tőkepiaci fejlődését, hogy megértsék, miben van előrelépés és miben van szükség további fejlesztésre.

Az eddig elkészült 3 KPI riport nem mutat elégséges előrelépést a 2015-ben lefektetett CMU-célkitűzések mentén, amik Európa globális versenyképessége, a pénz-és a tőkepiac hatékonysága és ezáltal a vállalkozások finanszírozhatósága szempontjából kulcsfontosságú célokat fogalmaztak meg. Globálisan nézve pedig ki lehet jelenteni, hogy az európai tőkepiac fejlettsége és szerepe a gazdaság finanszírozásában, a tőkeallokáció biztosításában még messze nem éri el azt a szintet, amely az európai gazdaság fejlettsége alapján indokolt lehetne. A fintech ágazatba például az utóbbi több mint 10 évben az EU-ban 9,2 Mrd EUR-t, harmadannyit fektettek, mint Nagy-Britanniában, ami tizenhatoda annak, amit az USA-ban. Ugyanakkor a fenntarthatónak minősített instrumentumok tekintetében az EU már előbb jár az USA-nál, tehát vannak területek, ahol történt előrelépés, de összességében nagy szükség lenne a további fejlődésre. Így lehetne csökkenteni az európai gazdaság túlzott, függőségét a bankmérlegen keresztüli finanszírozás, a banki hitelek irányában, ami most 88%-át jelenti a finanszírozásnak, mert ez hosszú távon mindenképp fék a fejlődésben. A tőkeági finanszírozást biztosító tőkepiac színessége, ökoszisztémája, fejlettsége jelentősen befolyásolja azt, hogy fel tudnak-e bukkanni olyan innovatív, új gazdasági szereplők, vállalkozások a piacon, amelyek idejekorán tudnak olyan finanszírozáshoz jutni, amivel labdába tudnak rúgni a globális piacon. Szembetűnő, hogy az USA-ban a vállalkozások sokkal korábbi fázisban tudnak e növekedési pályára állni, mint az európaiak, többek között azért, mert itt a kölcsönalapú vállalatfinanszírozási kultúra sok innovatív szereplőt zár ki a piacról, illetve jóval érettebb fázisú cégek tudnak csak finanszírozáshoz jutni.

A rendszeres AFME elemzések mellett készülnek egyedi, tematikus tanulmányok is, ilyen volt a januárban megjelent Covid következményeivel és annak lehetséges kezelésével foglalkozó jelentés is. Ennek az elemzésnek kimondott célja, hogy javaslatokat tegyen arra, hogy Európában a pandémiát követő gazdasági kilábalás során milyen eszközökkel tudja a magánszektor, a tőkepiac segíteni azt, hogy az állami támogatási programok lejárta után, az államilag kevésbé támogatott időszakban az életképes vállalkozói szektor tőkéhez jusson, a pandémia miatt felhalmozott adósságokat leépítse, és vissza tudjon térni egy egészségesebb finanszírozási szerkezethez. A riport részletesen feltárja a pandémia alatt a vállalati szektorra vonatkozó gazdasági, pénz-és tőkepiaci indikátorok változását, és arra a következtetésre jut, hogy egy ilyen jellegű válság kezelése során fontos, hogy az a rövid távú, likviditási problémák moratóriumokkal, garanciákkal, kedvezményes hitelekkel és egyéb, a vállalati adósságok növekedésével járó csillapításán túlmenően biztosítsa, hogy a vállalati szektor fokozatosan vissza tudjon térni egy egészséges tőkeszerkezethez, ami az egyes vállalkozások, vállalatok további növekedését is lehetővé teszi. Ennek érdekében az AFME például azt javasolja, hogy érdemes lenne megfontolni egy olyan, Európában egységes adójogi és számviteli szabályozás alá eső hibrid instrumentum létrehozását, amely hozzájárulhatna ahhoz, hogy azok az egyébként életképes vállalkozások, amelyek a rövid távú likviditásuk fenntartására felvett támogatott hitelek miatt túlzottan eladósodnának, esetleg csődbe is mennének, ennek a hibrid instrumentumnak köszönhetően mégis túléljék azt az időszakot is, melynek során már nem állnak rendelkezésre az állami támogatási programok. A cégek tőkeszerkezetében a saját tőke és szenior adósság között elhelyezkedő hibrid instrumentumok előnye lehet, hogy a hosszú távú tőkét biztosító befektető alaphelyzetben nem szerez irányítási jogot a vállalkozásban, ami vonzó a nagyszámú európai családi irányítás alatt álló vállalkozás számára, ugyanakkor az instrumentum az alacsonyabb fix hozama mellet részesedést biztosít a befektető számára a társaság nyereségéből. Hasonló instrumentum egyébként létezik több európai ország gyakorlatában, és egy ilyen értékpapír komoly szerepet játszott a bankrendszer tőkehelyzetének megerősítésében a 10 évvel ezelőtti válságot követően. Az AFME becslése szerint a pandémiát követően hozzávetőleg 450-600 milliárd euró nem adósság típusú tőke bevonására lehet majd szükség az EU-ban a vállalkozások, vállalatok tőkehelyzetének helyreállításához.