A kötet bevezetőjében a szerző bemutatja azt az utat, amit a közösségi megosztáson alapuló internetes tevékenységek között a közösségi finanszírozás (crowdfunding) eddig megtett. A kifejezetten kulturális projektek finanszírozásával foglalkozó oldalak – pl. Indiegogo, Kiva, Pledge-Music, Artistshare, Patreon, Ulule, KissKissBankBank, Goteo és Crowdculture – a 2000-es évek végén jelentek meg. Hagyományosan a közösségi finanszírozást a befektetések (vagy támogatások) demokratizálódásának eszközeként tartjuk számon. A könyv azt a kérdést járja körül, hogy ez mennyiben és milyen módon igaz a kulturális célú projektek esetében.

Valóban a digitális kor vívmánya a közösségi finanszírozás? – teszik fel a kérdés a szerzők a könyv második fejezetében. Habár sokan úgy emlegetik a közösségi finanszírozást, mint innovációt, valójában egy régóta létező modell 21. századi újraértelmezéséről van szó. Akár az internet hajnalán, akár a digitális kort megelőzőn nézünk körül, szép számmal találunk olyan „projektet”, amely a közösség támogatásával valósult meg: Maria Schneider később Grammy-díjra jelölt albuma 2005-ből, Jane Austin és Mark Twain könyveinek kiadása is előfizető támogatók segítségével valósult meg. Az újszerűséget – különösen a kulturális, szellemi projektek esetében – magában a termékben kell keresnünk. Ha pedig valaki elveszettnek érezné magát a különböző angol kifejezések között (pl. crowdsourcing, crowdfunding), akkor ez a fejezet nagy segítséget jelenthet ezek tisztázásban is.

Az innováció kérdését követően a szerzők azt is górcső alá vették, hogy valóban alternatív megoldást jelent-e a közösségi finanszírozás? Miközben a szerzők részletesen áttekintik a kérdést fogalmi szinten is, azt leszögezik, hogy a kulturális projektekkel foglalkozó finanszírozási platformok valójában a hagyományos finanszírozási formák margóján találhatók. Azonban az ezeken elérhető projektek nagy száma miatt az egyedit preferáló művészet önellentmondásba kerülhet, valamint egy olyan apparátusba kényszerül, amit a gazdaság érdekei irányítanak. Ebből kiindulva a szerzők hat különböző típusú platformot mutatnak be, de történeti áttekintést kaphatunk – általában véve – a 21. századi közösségi finanszírozás szabályozási és technikai mérföldköveiről is. Habár a fejlődés több kulturális projektnek kedvezett, a piaci verseny, a meglévő struktúrák és az uralkodó divat alapvetően nem támogatják a kreatív szellemi tevékenységet.

Milyen hatással vannak a közösségi finanszírozási platformok a kreatív alkotás és munkavégzés folyamatára? Milyen típusú alkotásnak kedvez ez a fajta finanszírozási modell? A projektgazda, támogató és piac hármasára épülő modell az alkotóból is „dolgozót” csinál abban az értelemben, hogy ugyanúgy számos képességgel kell rendelkeznie, mint bármely startup alapítóinak. Mindez pedig a kulturális ökoszisztéma fejlesztését, változását kívánja meg, de az alkotóktól is egy számukra újfajta projektszemléletet vár el.

A könyv végén külön fejezet foglalkozik a közösségi finanszírozási afrikai és latin-amerikai globális térhódításával is, valamint e téma mentén az érintett szereplőkkel, lokális szervezetekkel és kulturális területen dolgozókkal.

A kiadvány nem kézikönyv a kulturális kampányok megvalósítására, de remek tanulmány a képző, film-, színház-, zene- és alternatív művészeti projektek egy finanszírozási lehetőségének megismeréséhez. A kutatói, tudományos alapossággal összeállított kötet – ahogy azt az alcím is sugallja – elsősorban a közösségi finanszírozás és a kulturális projektek elméleti kapcsolatát tárgyalja, kiegészítve a téma történeti áttekintésével, szakirodalmi vonatkozásaival és kritikai vizsgálatával.

A könyv ingyenesen letölthető az Open Access oldaláról.

*Rouzé, V. (szerk.): Cultural Crowdfunding: Platform Capitalism, Labour and Globalization. London: University of Westminster Press. DOI: https://doi.org/10.16997/book38.a. License: CC‐BY‐NC‐ND 4.0.