Posztunk első részében a startup-értékelés szerepéről volt szó, most pedig röviden bemutatjuk a startupok értékelésére használt legnépszerűbb módszereket.

Kockázati tőkealap (VC) módszer

A kockázatitőkealap-módszer lényege, hogy a befektető a vállalkozás értékének meghatározásakor saját jövőbeli elvárt nyereségét is figyelembe veszi. Kiindulási pontként a befektető megbecsüli, hogy a vállalkozás milyen áron (végértéken) lesz eladható egy adott jövőbeli időpontban, figyelembe véve a vállalkozás jövőbeli várható bevételeit és a hasonló, általa ismert vállalkozások tranzakcióit.

A becsült végértékből leszámítva a befektető által elvárt hozamot, megkapjuk a startup befektetés utáni (post-money) cégértékét. A post-money cégértékből pedig a befektetés értékét levonva határozhatjuk meg a befektetés előtti (pre-money) cégértéket.

Vállalati életciklus alapú módszer

Egyszerűsége, gyors alkalmazhatósága miatt a vállalati életciklus alapú módszer a befektetők kedvelt módszere. Lényege, hogy a vállalkozás érettsége alapján határozza meg azt a tartományt, amibe a cégérték esik. E sávmeghatározást piaci adatokból állapítják meg és vetítik ki az új tranzakciók esetére.

A startup értéke érettségének megfelelően az alábbiak szerint növekedhet:

• meglévő ötlet és üzleti terv: 250.000 – 500.000 dollár,
• különösen érdekes ötlet és üzleti terv: 500.000 – 1 millió dollár,
• szakértő csapat, minden kompetencia rendelkezésre áll: 1 – 2 millió dollár,
• prototípus/ kiforrott termék: 2 – 5 millió dollár,
• stratégiai kapcsolatok és vevők: 5 millió dollár felett.

A fenti sávok iparáganként és befektetői körönként változhatnak. Számos kalkulátor, illetve szorzókat és benchmarkokat tartalmazó lista is fellelhető a neten. Az egyik legelterjedtebb forrás a New York-i Stern Business School professzoráé, Aswath Damodarané.

Berkus-módszer

Az egyszerű módszert Dave Berkus amerikai kockázatitőke-szakértő dolgozta ki még a 90-es években, majd pár éve felfrissítette. A Berkus-módszer számba veszi azokat az elemeket, amik egy startup sikerének alapját képezik, majd minden elem meglétét félmillió dollárra értékeli. A módszer összesen öt kulcselemet határoz meg, ezzel egy 0–2,5 millió dolláros skálán értékeli a startupot. E kulcselemek közé tartozik:

• átgondolt és életképes, jó ötlet,
• prototípus megléte,
• hozzáértő, minden szükséges kompetenciát felvonultató csapat,
• stratégiai partnerkapcsolatok,
• jelentős bevétel.

Stratégiai mutatószám (Scorecard) módszer

A stratégiai mutatószám vagy scorecard módszer alapját az azonos piacon már működő startupok értékelései adják, amelyekhez hasonlítjuk startupunkat. Első lépésként tehát azonosítanunk kell az azonos régióban és szektorban működő, hasonló fázisú vállalkozásokat, és ezek cégértékeit átlagoljuk.

Következő lépésként alaposan megkutatjuk, elemezzük, hogy vállalkozásunk az alábbi szempontok tekintetében mennyivel erősebb vagy gyengébb a referenciacsoportot képző vállalkozásoknál. Az összehasonlítás eredményeként kapott arányszámokat arra használjuk, hogy súlyokat rendeljünk az egyes tényezőkhöz, figyelembe véve az adott tényezőhöz hozzárendelhető maximális súlyt (pl. ha csapattagjaink szakértelme gyengébb, mint a referenciavállalkozások csapata, a maximális 30% helyett csak 15–20%-ot rendelünk hozzá).

 

Szempont	Maximális hozzárendelhető súly
szakértő, kompetens csapat	30%
üzleti potenciál	25%
termék/technológia	15%
piaci környezet, verseny	10%
marketing/értékesítési csatornák/partnerkapcsolatok	10%
későbbi befektetési igény	5%
egyéb	5%
Összesen:	100%

 

Végül a fenti tényezőkhöz rendelt súlyokat összegezzük, és a referenciacsoport átlagos cégértékét megszorozva a saját startupunkhoz rendelt súlyok összegével kapjuk meg vállalkozásunk értékét.

Kockázati tényezős módszer

A kockázati tényezős módszer hasonló az előzőekben bemutatott scorecard módszerhez annyiban, hogy a kiindulási alapot itt is a referenciacsoport átlagos cégértéke adja. Ez a módszer azonban 12 kockázati tényezőt határoz meg, amelyek mindegyikét egy mínusz 2 – plusz 2 skálán értékeljük annak tükrében, hogy a startupunk milyen mértékben van kitéve a megjelölt kockázatoknak (a +2 a startup számára legkedvezőbb helyzetet jelöli). Az alábbi kockázati tényezők mentén értékeljük vállalkozásunkat:

• csapat, kulcskompetenciák megléte,
• startup fázisa (a korai fázis több bizonytalanságot, így nagyobb kockázatot jelent),
• jogi és politikai kockázat,
• gyártási kockázat,
• sales és marketing kockázat,
• finanszírozási kockázat,
• konkurencia által jelentett kockázat,
• technológiai kockázat,
• jogviták kockázata,
• nemzetközi kockázat,
• hírnevet érintő kockázat,
• potenciális exit lehetősége.

Az értékelést követően az átlagos cégértéket pontonként 250.000 dollárral növeljük, vagy éppen csökkentjük, ha negatív lett a végeredmény.

Helyettesítési érték alapú módszer

A helyettesítési érték alapú módszer azt próbálja felmérni, mekkora költséget jelentene most a vállalkozás újbóli létrehozatala. E szemlélet szerint a vállalkozás értékét az eddig befektetett munka értéke és az eszközök adják, amelyeket a befektetők is könnyen megfigyelhetnek, becsülhetnek, és amelyek kapcsán múltbeli természetük miatt nem lép fel bizonytalanság.

Egy szoftverfejlesztő vállalkozás esetén ez a kalkuláció főként a fejlesztők béreit és a programozásra fordított időt venné figyelembe. Ennek a módszernek a problémája, hogy nem kalkulál sem a startup jövőbeli várható profitabilitásával, sem az olyan nem kézzelfogható eredményekkel, mint a márkaérték és a reputáció. Az említett hiányosságok következtében ezt a módszert gyakran a cégérték alsó határaként kezelik.

Könyv szerinti érték alapú módszer

A könyv szerinti érték alapú módszer a vállalkozás tulajdonában lévő ingóságokat és ingatlanokat veszi figyelembe, azon az értéken, ahogy a vállalkozás nyilvántartásaiban szerepelnek. Ez a módszer nem számol a jövőbeli növekedés lehetőségével, és jellemzően a vállalkozás felszámolása során használják.

Összehasonlító módszer

Az összehasonlító módszer egy, a vállalkozás számára kulcsfontosságú, mérhető tényezőt vesz alapul, majd összeveti egy referenciavállalkozással, és a két vállalkozásnál mért értékek arányát használja fel a cégérték meghatározásához.

Például, ha egy a sajátunkhoz hasonló startupot 7,5 millió dollárra értékeltek, és 250.000 aktív felhasználóval rendelkezik, akkor számolhatunk úgy, hogy a vállalkozás minden ügyfele 30 dollárral növelte a cégértéket. Ha saját vállalkozásunk 125.000 felhasználóval rendelkezik, akkor az előzőekben számolt ügyfelenkénti értéket figyelembe véve startupunk értéke 3,75 millió dollár lesz. Ez a módszer túl egyszerűnek tűnik, de megalapozott és iránymutató lehet.

Diszkontált cash flow módszer

A diszkontált cash flow módszer a vállalkozás jövőbeli pénzáramainak (bevételeinek és kiadásainak) becslésére épül. A kalkuláció általában egy ötéves pénzügyi terv alapján készül, míg az öt éven túli időszakokra egy maradványértéket vetít előre. Ezután a pénzáramokat egy – az adott piacon szokásos kockázatokat vagy helyettesítő befektetési lehetőségeket tükröző – diszkontfaktorral csökkenti.

A diszkontálás azért szükséges, mert a pénz időértéke nem állandó, azaz különbözőképpen értékelünk jelen pillanatban 1.000.000 Ft-ot és egy jövőbeli pillanatban ugyanezt az összeget. A jelenleg is rendelkezésre álló összeget elhelyezhetjük bankbetétben, vagy befektethetjük más vállalkozásba, ingatlanba. Ezzel szemben a jövőben beáramló pénzösszeg esetén elszalasztjuk az addig felgyűlő kamatot/hozamot. Továbbá, egy jövőbeli összeg beérkezése bizonytalan, kockázatos, ami miatt szintén korrigálnunk érdemes a becsléseinket.

A pénzáramok becslése nem egyszerű feladat, azonban az előrejelzés pontossága nagyban meghatározza az eredményül kapott cégértéket, így e módszer használata jó analitikai képességeket igényel.

First Chicago módszer

A First Chicago az előzőekben bemutatott módszerekre épít, illetve azokat kiegészíti. Három különböző szituációt vesz számításba, és megvizsgálja, hogy egy optimista, egy pesszimista és egy normál forgatókönyv szerint kalkulálva hogyan változik a cég értéke. Ez a fajta bontás a befektetők értékelését is segíti, támpontot adva arra vonatkozóan, hogy mennyire konzervatív vagy ambiciózus a vállalkozó által felvázolt terv.

Tévhitek a startupok értékelésével kapcsolatban

A vállalkozók gyakori hibája, hogy egy módszer számukra elfogadható eredményét tekintik a végleges és tévedhetetlen cégértéknek. A kérdés azonban az, hogy mi lesz a tényleges, piaci ár. S hogy azt mennyire igazolja vissza a jövő, azt a következő körös tőkebevonás, végül a cégeladás, az exit érték fogja validálni, amikor a teljes vállalatot eladják, vagy tőzsdére viszik (IPO). Nem érdemes körömszakadtunkig ragaszkodni a cégértékeléshez, inkább az exit lehetőségek bővülését és a részvényesi értéknövekedés potenciálját igyekezzük felmérni.