Kislányként természetesen konkrétan nem tudtam, hogy molekuláris biológus vagy vegyész szeretnék lenni, az azonban biztos volt, hogy érdekel, mi miből van. Már általános iskolásként is állandóan az anatómiai atlaszokat bújtam: érdekelt, hogyan működik az emberi test, miért leszünk betegek. Mikroszkópommal folyton mindent vizsgálgattam – például a saját véremet is. A gimiben kémia-biológia tagozatos voltam, élvezettel kísérletezgettem. Így jelentkeztem Szegedre, ahol a molekuláris biológia szak mellett, hogy kielégítsem a kutatóéhségemet, elvégeztem a vegyész kutató szakot is. Az egyetem után a Richter Gedeon gyógyszergyárnál helyezkedtem el molekulatervezőként, az itt végzett ipari munkámból írtam meg a PhD dolgozatomat.

Számos kutatóval és tudóssal volt alkalmam szakmai konferenciákon hallgatóként, előadóként találkozni, nemzetközi együttműködések, tudományos pályázatok során együtt dolgozni. Ezek, a szakma fontos szereplőivel való találkozások jelentették a legnagyobb hatást, inspirációt. Szintén itt tapasztalhattam meg, hogy a tudománnyal való foglalkozás több mint egy szakma. Hivatásom lett.

Külön szeretném kiemelni Keserű György Miklós professzort, az MTA TTK Gyógyszerkémiai Kutatócsoport vezetőjét, aki korábban a Richter Gedeon originális kémiai kutatásáért felelős vezetőjeként segítette a munkámat, és a PhD témavezetőm is volt.

Sok időt töltöttem az USA-ban, Mountain View-ban, a vállalkozói gondolkodás nagyon inspirált. Rengeteg meetupon, eseményen vettem részt, és javarészt a szakmai kihívások érdekeltek. Úgy tűnt, én vagyok az egyetlen, akinek még nem volt startupja, ott ez kicsit ciki is volt. El is határoztam, hogy megmutatom, mit tudok.

Kaliforniában sok vállalkozó szellemű embert és startupot ismertem meg. Az egyik ilyen a LuTran, amely antivirális gyógyszerek fejlesztésével foglalkozik. Az egyik molekulájuk többmillió dolláros támogatást kapott, ennek a tesztelése folyik éppen. A másik a cannabis ágazat. Én ebbe persze nem fogyasztóként csöppentem bele, hanem a tudományos adatok feldolgozása érdekelt. A CannaData projektet én indítottam el, ebből nőtte ki magát az IllumeSense startup, amely jelenleg a cannabist gyógyászati célra alkalmazni kívánó betegeket és a klinikusokat köti össze egy ún. telehealth rendszeren keresztül.

Tehát több kisebb vállalatnál is dolgoztam fontos szerepkörökben, kutatóként sok ötletem volt mindig is, de sosem én voltam a fő döntéshozó. Ugyanakkor ezek a helyzetek rávilágítottak, hogy érdemes belevágni egy saját vállalkozás elindításába, így az egyik kedvenc ötletemen elkezdtünk dolgozni.

Így van. Gyógyszertervezőként felfigyeltem arra, hogy kb. 75%-ban a természetből vett ötleteken alapulnak a gyógyszerek. Ekkor merült fel bennem, hogy vajon több molekula együtt hogy hathat az emberre? Hiszen az élelmiszereket és étrend-kiegészítőket is jellemzően rengeteg molekula alkotja. Amely termékeket viszont szabályozás nem köti. Tehát, a fogyasztó nem igazán tudja, mit eszik. A téma igazán jövőbe mutató kezdeményezés, az IDA-val pedig a felhasználóknak lehetősége lesz a táplálékok megismerésére, ami hosszútávon javíthatja az életminőségüket.

Az IDA applikáció összehozza a tudományos adatokat a fogyasztó tényleges saját igényével, és megmutatja, mely termék hasznos a számára.

Hasonló modell működik például Franciaországban, ahol a 16 millió előfizetővel bíró Yuka app megmutatja, hogy az adott termék összetevői közül mennyi káros és mennyi nem. Minél több a zöld pötty, a termék annál inkább ajánlott. A gyártókra is hat így a fogyasztó.

Nagyon fontos volt, hogy az ötletet tudományosan is validáljuk, megvitattuk számos fórumon és eseményen, és a szakma egyértelmű pozitív visszajelzést adott (pl. Food Chemistry and Technology, ACS USA). A szakma nagy érdeklődést tanúsított a téma irányába, hiszen tudjuk, hogy a fogyasztók egyre tudatosabbak. Sajnos a táplálkozással és élelmiszerekkel kapcsolatos tudományok még gyerekcipőben járnak, azonban mindenki egyetértett abban, hogy a mai technológia és tudomány rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek ezt a hatalmas és komplex problémát sikeresen tudják kezelni.
Emellett sikernek tartom azt is, hogy az alapötletet, a problémát le tudtuk egyszerűsíteni mérföldkövekre, amely a piaci bevezetés alapja. Az, hogy a szolgáltatásunk egyszerre helytálló szakmailag, ugyanakkor egy piacképes termék is, egy hosszú és bonyolult kutatási folyamat eredménye.

Ma hazánkban kb. 18 000 terméket regisztrál az OGYEI hatóság. Ez csupán egy bejelentési folyamat, és a termékek minőségét sajnos nem ellenőrzi senki. Az európai hatályos jogszabály (EFSA) szerint az étrend-kiegészítők a megfelelő táplálékbevitel kialakítását segítik, ezen termékek nem alkalmazhatók gyógyászati célokra, vagy az élettani folyamatok befolyásolására. A hazai kereskedői piac nagysága kb. 40–50 milliárd Forint. Tehát rengeteg ilyen terméket vásárolunk és fogyasztunk rendszeresen.

A probléma ott kezdődik, hogy rengeteg különböző összetételű, minőségű termékből választunk a sokszor megtévesztő reklámok alapján. Az IDA segítségével a fogyasztó gyorsan tud válogatni a rengeteg termék és termék-összetevő közül, kiválasztva a számára legmegfelelőbbet, és elkerülve a számára fontos rizikótényezőket.

Szeretnénk gyorsan piacra lépni és minél szélesebb körökhöz eljutni. Ezt a közösségi finanszírozás által biztosított kommunikációs lehetőségek és a nyilvánosság nagyban támogathatják. Kis-, közepes és nagykereskedelmeknek is szól a szolgáltatásunk, a crowdfunding pedig segít őket elérni.

Az előttünk álló évben pedig a kereskedői applikációt szeretnénk bevezetni a magyar piacra, elsősorban a kis- és közepes vállalkozásokra fókuszálva.

Az nagyon pozitív, hogy egyre több nőket előtérbe helyező vállalkozói program érhető el, de a munka és magánélet egészséges egyensúlyban tartása nagy kihívást jelent – persze nem csak a női vállalkozóknak. A nők vigyáznak leginkább a család egészségére – nekik szól ez az app.

Nagyon szeretek utazni, számos fejlődő országban jártam már missziós munka keretében – Madagaszkár különösen is emlékezetes számomra. Ilyen utazásaim során, Kínában kezdtünk el az IDA alapötletéről is beszélni Lapusnyik Nórával és Horváth Péterrel. Szeretném, ha mindenki egyforma esélyekkel jutna hozzá a számára releváns tudáshoz, edukációhoz. Végül is, ez benne van az IDA missziójában is: ne csak jogunk, hanem lehetőségünk is legyen az információkhoz való hozzájutáshoz, én ehhez szeretnék hozzájárulni a tudomány és a szakterületem eszközeivel.

Fontos, hogy a hibákat, bukásokat ne kudarcként, hanem tanulási folyamatként fogjuk fel, a kihívásokban pedig a lehetőséget lássuk. Szerintem nagy szerepe van a vállalkozás első befektetőinek is. De a legfontosabb a csapat, azok az emberek, akikkel el tudsz kezdeni egy problémán dolgozni.