2022.01.11. – Tőkeportál saját tartalom | 2022.01.17 – Hangos verzió

Korábbi cikkünk e témában: KATTINTS IDE

A hangos blogposzthoz nyomd meg lent a lila gombot.

Közösségi finanszírozás mindig is létezett: az emberek, ha nekik nem volt elég, mindig kértek pénzt másoktól ötleteik megvalósítására. Az internet, a web2 megjelenésével azonnal megjelent a tőkebevonás online formája, amely 2012-ben az USA-ban, és 2020-tól az EU-ban is egy szabályozott tőkebevonási forma, így ma a közösségi finanszírozás online tőkebevonást jelent. Ennek során a tőkét kereső kampánygazda vállalkozás egy arra specializált online platformon, mint amilyen a Tőkeportál, egy 4-10 héten át futó kampányban egy rövid videóban, deckben és az üzleti tervben mutatja meg, milyen feltételekkel, milyen célból és mennyi tőkét keres. A kampány során a leendő befektetők, támogatók online kérdezhetnek, sőt alkudozhatnak is, s végül megállapodnak a vállalkozással a tőkebevonás felteleiről. Minél erősebb a kampánygazda üzleti terve, a platform networkje és követőtábora, és minél hitelesebben, agilisebben kommunikálja céljait, annál gyorsabban, és nagyobb eséllyel fogja elérni a kitűzött tőkecélt a kampány. Ezért is hívják a crowdfundingot az online kommunikáción keresztüli digitális tőkebevonásnak. Emellett, a „népi kockatőke” elnevezés is elterjedt, hiszen szinte ugyanaz a tartalma, csak szebb a formátuma, és tipikusan alapító-barátabbak a feltételei a közösségi finanszírozási kampánynak (a crowd roundnak), mint a kockázati tőkésnek bemutatott befektetési ajánlatnak.

A befektetési döntést igénylő kampányok feltételei és tartalma éppúgy szabályozott, mint a hagyományos tőkebefektetési formák esetében; a lényeges különbség a teljesen online folyamatban van: a személyes, zárt ajtók mögötti közreműködést a távolléti, online jelenlét váltotta fel, a személyes azonosítást pedig a KYC szolgáltatás. A platformon a nem regisztrált felhasználó a kampány részleteiből csak a figyelmet felkeltő részét láthatja; a befektetési feltételek megtekintését csak azonosítás és hitelesítés után kérheti. Emiatt ma egy platform tulajdonképpen egy online befektetési klubnak is tekinthető, amelynek tagsági követelményeit, valamint a még zártkörű, privát társaságokba történő tömeges befektetés online folyamatát a technológia teszi lehetővé.

A platformszolgáltató a fenti jogszabályok értelmében felülvizsgálja mind kampányokat, mind pedig a befektetőket. Kampányt csak a befektetésre alkalmas vállalkozások indíthatnak, amelyek a befektetési ajánlatukat az alkalmazandó európai jogszabály szerint a 6 A4-es oldalban maximált az úgynevezett Key Investor Information Sheet-en teszik közzé, amit a platformszolgáltató ellenőriz és nyújt be a felügyeletnek. A platform márkája, tőkevonzó képességének növelése miatt a platform érdeke is, hogy e vállalkozások hosszú évek múlva jól prosperáló, sőt tőzsdére lépő márkákká váljanak.

A közösségi finanszírozás több globális gazdasági probléma megoldását segíti. A kezdő- és kisvállalkozások, de számos középvállalkozás sem fér hozzá megfelelő tőkéhez, nem tudja magát finanszírozni, mert nem fér hozzá a befektetőkhöz, vagy számára nem transzparens, lassú vagy túl terhes az intézményi tőkebevonási folyamat, és a piacra lépést, márkaépítést nem segíti elő. A crowdfunding kampány révén az alapító egyszerűbben, gyorsabban és jobb feltételekkel juthat tőkéhez, mert az online folyamat lehetővé teszi, hogy ügyfelekből befektetők, befektetőkből ügyfelek váljanak, és sok kis befektető tudjon belépni úgy a társaságba, hogy közben a döntéshozatalban, a cap table-ben nem okoznak fennakadást. Ilyen esetekben vagy egy közös cégen keresztül egy szavazattal képviselik magukat, vagy osztalékelsőbbségért lemondanak a szavazati jogukról – egyúttal a törzsrészvényeshez képest mérsékelve a pénzügyi kockázatokat is.

Az is minden fejlett fiskális politikának fontos, hogy nőjön a pénzügyi tudatosság és a befektetési kultúra, továbbá, hogy a lakossági megtakarítók helyi vállalkozásokba fektethessenek. A kezdő vállalkozások első tőkebevonási köre leghatékonyabban helyi tőke bevonásával történik: statisztikák szerint e fázisban a tőke 85%-a 120 km-es körzetből jön. Erre épül, ezt erősíti a crowdfunding és ez validálja igazán a vállalkozás üzleti modelljét. Ezért szokta sok kockázatitőkés is előbb crowdfunding körre irányítani az általa még túl korainak vagy kicsinek tartott vállalkozást. Amennyiben sikerül pár százezer eurónyi tőkét bevonnia a lakosságtól, angyaloktól, akkor a kockázatitőke-alap is befektet. Sőt olyan példa is van, hogy bankok ugyanezen az alapon validálnak egy vállalkozást, valamint arra is, hogy a kockázatitőke-kört „nyitják ki” a crowd irányába, azaz a crowd az intézményi befektető által meghatározott feltételekhez csatlakozva válik társbefektetővé.

Közösségi finanszírozás mindig is létezett, és létezni fog: az emberek mindig kérnek pénzt ötleteikre másoktól, támogatásként, kölcsönbe, előlegként vagy üzletrészért cserébe. Régen csak azoktól tudtak kérni, akiket offline, helyben elértek: családtól, barátoktól, szomszédoktól, azok ismerőseitől, hirdetéseken keresztül. Számos anekdota és dokumentált legenda szól az „első” közösségi finanszírozási kampányról Mozart kottakiadatási módszereitől a Szabadság-szobor felállításán át a Marillion zenekar gyűjtéséig, de a mai értelemben vett közösségi finanszírozáshoz két tényező kellett: az internet elterjedése és egy hatalmas válság, ami a húsába vágott az összes döntéshozónak. 2008 őszén a Lehmann Brothers csődjével egy év alatt 4,1 millióval nőtt a munkanélküliek száma Amerikában, mert négyszázezer vállalkozás jelentett csődöt a foglalkoztatás felét, a munkahely-teremtési képesség több mint 60%-át jelentő kisvállalati szektorból. Az akkor már hosszú évek óta csökkenő új nyilvános kibocsátások, az IPO-k száma bezuhant; a 2007-es 213-ból 31-re, miközben a tőzsdén jelenlévő cégek száma is hatszázzal csökkent. A kezdő vállalkozásokat korábban sem finanszírozták a bankok, de ekkortól az érettebb fázisúakat sem. Új finanszírozási csatornákat kellett keresni.

Eközben az internet terjeszkedése megteremtette annak a lehetőségét, hogy tömegek egyszerre érjék el ugyanazon információkat. A tőkét kereső vállalkozások új csatornákat találtak. Az egyik legelső, leginkább projektwebshopnak mondható platfomszolgáltató az USA-beli Kickstarter volt, ahol a mikrovállalkozásoknak is esélye nyílt projektjeik finanszírozására akképpen, hogy potenciális vevőiktől előleget kérve finanszírozzák meg a termék gyártását. Azóta több mint 200 ezer kampányban több, mint 6 milliárd dollárt vontak be megannyi technológiai újdonság, film, könyv stb. megvalósítására. Ezt a formát reward-based, termékcélú közösségi finanszírozásnak hívják, amelynek során a támogató megkapja az áhított terméket, mint „jutalom”. Ez a forma nem esik tőkepiaci szabályozás alá, mert bár a csalás vagy a nemteljesítés veszélye fennáll, de információs aszimmetria nincs: a támogató azt kapja, amit vesz, csak előre kell érte fizetnie, de előbb is juthat hozzá, mint az akár egy webshopban megjelenne.

Bár már a Kickstarter indulásakor számos befektetés- vagy kölcsönközvetítő platform is megjelent, ezek jelentős szabályozási korlátba ütköztek, mert a kölcsönök és a befektetések közvetítése monopolizált, engedélyköteles, drága piac volt. A 2002-es Sarbane-Oxley törvény nagyon drágává tette a nyilvános kibocsátást. Az IPO piac folyamatos csökkenése már a Lehman-bomba előtt probléma volt, de a reformhoz válság kellett, és persze a tettrekész, piacfejlesztő szemléletű döntéshozatal. A válság mélypontján, 2011-ben az USA pénzügyminisztere meghirdette az access to capital stratégiát. Ekkor több lobbi indult a szabályozás megváltoztatásáért. A vállalkozó Sherwood (Woodie) Neisst az inspirálta, hogy ügyfelei elkezdték hívogatni, hogy beszállnának a vállalkozásába, ami gyerekgyógyszerek ízesítésével foglalkozott, így arra jutott, hogy ezt lehetővé kell tenni, és amikor az SEC-hez bekopogtatva a javaslataival, nyitott fülekre talált. A másik oldalról David Weild, a Nasdaq egyik vezetője szervezte a jogalkotó lobbit. Weildnek a Hewlett és Packard példájára születő Szilícium-völgy volt az a példa: abban bízott, hogy az „IPO-utánpótlás” forradalmasítása is egy új piac megszületését hozhatja, immáron a digitális térben.

A 2012 áprilisi Jumpstart Our Own Business Startups, a JOBS Act két szempontból jelent áttörést. Tudjuk, hogy az amerikaiak rövidítésmániások, de ezúttal a JOBS kifejezéssel telibe találták a lényeget: a kisvállalati szektor tőkeellátását biztosítani kell a munkahely-teremtési képességük érdekében, hogy átjussanak azon a „halálvölgyön”, amit a kezdeti sajáttőke elköltése és a cash flow pozitív állapot közti időszak jelenti, amelyben, ha nem jut tőkéhez a vállalkozás, akkor becsődöl. A JOBS Act korszakalkotó volt abban is, hogy a kibocsátótól a befektetőre helyezte a hangsúlyt: évi összesen egymillió dollárt ($1,070,000) nem meghaladó kibocsátás esetében tehermentesítette a kibocsátót az engedélyeztetési kötelezettség alól, és csak a kivállalkozás teherbíró képességéhez mért közzétételi kötelezettséget írt elő; ugyanakkor, a befektetőt szabályozta azzal, hogy maximálta az éves jövedelem vagy vagyon mértékében a startupokba történő befektetést. Emellett a platformszolgáltatóknak előírta az engedélyeztetési eljárást. 2016-ban módosult a Securities Act is, amelyben a Regulation Crowdfunding (RegCF) eltörölte, hogy csak minősített (accredited) befektetők fektethessenek be a JOBS Act szerint online, valamint számukra eltörölte a befektetési maximumot is. (Ekkoriban az USA-ban 8,7 millió minősített befektető volt, de kevesebb, mint 10%-uk fektetett be startupokba, helyi vállalkozásokba, amelyek növekedését a törvény az egész gazdaság elemi érdekének ismert el.) 2020 őszén pedig már évi 5 millió dollárra növelték a kampányonként évente így bevonható tőke mértékét.

Eközben Európában, mialatt Barack Obama még a JOBS Actot írta alá, az oxfordi egyetem MBA képzésén egy amerikai ügyvéd, Jeff Lynn, és egy portugál közgazdász, Carlos Silva néhány év befektetési szakmai háttérrel szintén arra jutnak, hogy meg kell oldani, hogy a banki finanszírozásból kizárt kezdő vállalkozók hatékonyan és transzparensen tudjanak tőkéhez jutni, és ezzel az európai térség is versenyképes tudjon maradni. Silva meggyőzte a szállásadóját, egy sikeres vállalkozót, hogy adjon 25 ezer font kezdődőkét az így alapított londoni Seedrsnek, amely ma Európa legnagyobb crowdfunding platformja, és idén átlépték az egymilliárd euró tőkeközvetítést. Jeff Lynnek a Merrill Lynch példája lebegett a szeme előtt, amely az 1940-es években azzal vált a világ egyik meghatározó brókercégévé, hogy elsőként ment el az amerikai vidékre a háztartásokat részvénybefektetésre tanítani; előtte elképzelhetetlen volt, hogy hétköznapi emberek tőzsdei megbízást adjanak. Lynn már 2012-ben napirendre vetette az európai JOBS létrehozását, de az Európai Bizottság akkor még túl kicsinek tartotta a piacot ahhoz, hogy szabályozza; és ekkor még a Capital Markets Union (CMU), az egységes európai tőkepiac víziója és szabályozása is csak pár éve született meg. De a következő években a növekvő piac hatására, és a digitális térért folytatott harcban számos tagország vezetett be a crowdfunding fejlesztése érdekében helyi szabályozásokat. A Prospektus Rendelet 2018 közepétől eltörölte az évi 1 millió euró alatti kibocsátások tájékoztató-készítési kötelezettségét, valamint jelentősen módosította a zártkörű és a nyilvános kibocsátás közti különbségeket, szintén arra helyezve a hangsúlyt, hogy kockázatarányos terhet rójon a kibocsátóra, és publikálták az Európai közösségi finanszírozási rendelet (ECSPR) tervezetét, amely ezt a limitet az engedélyezett platformokon keresztül évi 5 millió euróra emelte. E rendelet elfogadására 2020 októberében került sor, és alig 2 hónapja, hogy alkalmazandó minden EU-s tagállamban (amennyiben az adott állam nem kért derogációt egy egyszeri, maximum kétéves időtartamra).

Jeff Lynnek az európai piacot egységesítő rendeletben is jelentős szerepe volt; a rendelet elfogadásának hajnalán a tíz éve fej-fej mellett haladó riválisával, a Crowdcube-al bejelentett egyesülése is nagyot szenzáció lett volna, de azt nem engedte át a brit versenyhivatal. Fél évvel az elutasítás után, e cikk megírásának pillanatában jött ki a hír, hogy az egyik legnagyobb USA-beli platform, a Revolut vásárolta fel 100 millió dollárért azért, hogy elindulhasson a globális crowdfunding piactér.

A Merrill Lynch után 70-75 évbe telt tehát, hogy az amerikai és az európai lakossági befektetők számára is elérhetővé vált egy új értékpapír-eszközosztályba történő befektetés. Ezzel egyidejűleg vált reális lehetőséggé a gombamód szaporodó, bankhitelre még érett fázisban sem alkalmas technológiai vállalatok számára az alternatív finanszírozás összes ma elérhető formája, és vált egyúttal a pénzügyi technológiák (fintech) egyik mérvadó szegmensévé a közösségi finanszírozás. Eközben az EU-ban is több, mint 70 platform kezdte meg működését, és bizonyította be a crowdfunding létjogosultságát, kiegészítő szerepét a teljesen privát befektetői (angyaltőke) és az intézményi tőke között.

A tőkepiacon kulcskérdés a befektetők egyenlő elbánásának és megfelelő informáltságának biztosítása. Az ECSPR részletezi a befektetési feltételeket rögzítő Key Investor Information Sheetet (KIIS), amelyet a platformszolgáltató ellenőriz és nyújt be a felügyeletnek, amelynek azt rövid időn belül nyilvántartásba kell vennie. A rendelettel létrejövő határon átnyúló szolgáltatás értelmében, bárhol is van székhelye az adott kampánygazdának, a KIIS-t a platform nyújtja be a székhelye szerinti felügyeletnek. Attól függően, hogy az adott platformszolgáltató még milyen – pld. a MiFID szerinti – tevékenységi engedélyt szerez, nem kezeli a befektetők pénzét, nem végez befektetési tanácsadást és nem párosítja a beérkező vételi és eladási ajánlatokat a már kibocsátott értékpapírokra. Mindezt tipikusan sikerdíjért: a legtöbb platform csak a sikeres kampányok után kér komolyabb, a tőke 7-10%-át jelentő díjat. Ezért cserébe rengeteget invesztál a piacépítésbe, edukációba.

A kampány során a crowdfunding még egy, a többi befektetési formánál nem alkalmazható védelemmel rendelkezik: a befektető kérdezhet a kampány fórumán, és ha a kampánygazda nem jól válaszol, a befektetőodébbáll… Befektetés-célú kampányok esetén a befektetők nem csak a KIIS-ben és a kampány dokumentációjában lévő adatokra kérdez rá, hanem kényesebb kérdéseket is feltesz. Mivel tipikusan kisebb összeget tervez befektetni a saját kockázatára, ha elszáll a kedve, ha meginog a bizalma, akkor nem fektet be. A Világbank már 2013-ban kimondta, hogy azért nincs sok csalás a relatíve egyszerűnek tűnő tőkebevonási módban, mert a crowd a kommunikáció során kiszimatolja, ha valami nincs rendben. A platformok is jogot formálnak arra, hogy leállítsanak egy kampányt, ha ott nagyobb gondra derül fény – a Seedrsen is évente több kampányt zárnak így be, hiába sikerdíj-orientált a platform, fontosabb számukra is, hogy jó reputációval rendelkezzenek.

Mivel relatív apró összeggel is be lehet szállni egy-egy kampányba, a befektetők nem szállnak ki egyéb eszközeikből, és nem is terhelik meg azokat, azaz tipikusan tőkeáttétel nélkül, új tőke lép be a gazdaságba eladósodás nélkül, és új vállalkozások, új munkaerőt tudnak aktivizálni. És ha egy vállalkozás már a kezdő szakaszban külső tőkét kap, akkor az automatikusan implementál egy elszámoltatható vállalatirányítást, ami, párosulva a befektetők exitigényével, sokkal könnyebb tőzsdére lépést eredményezhet, mint egy családi vállalkozásnál.

Az a platformszolgáltató végezhet 2022 év végétől szabályozottan közösségi finanszírozási szolgáltatást, amely a pénzmosás elleni szabályoknak megfelelően előre azonosítja a felhasználóit és teszteli azok tudását, anyagi kockázatviselési képességét is, és csak az e folyamat során megismert befektetői körben mutatja be a szabályozott módon felülvizsgált befektetési lehetőségeket, azaz a kampányokat. A kampányokra a befektetők a kampány végéig visszavonható szándéknyilatkozatot tesznek.

A gyakori osztalékelsőbbségi részvények is nagyobb biztosítékot jelentenek anyagi szempontból a törzsrészvényeknél. Kibocsátói oldalról a kibocsátás értékének, befektetői oldalról a befektetés összegének van plafonja. S végül, az értékpapírok forgalmazásának elősegítése biztosítja a befektetők kockázatainak mérsékelését. Így jön létre az a szabályozási mix, amivel egy gazdaság anélkül tudja támogatni az új belépőket, hogy a tőkepiaci aggregált kockázatait növelné. Ettől még egy kezdő vállalkozásba való befektetés mindig is kockázatos marad, mert üzleti modellje kiforratlan, és hosszú ideig tart a cégérték növelése és az exitlehetőség megteremtése.